November 13-án új kínai-magyar együttműködés született: Hszu Lin, a Konfuciusz Intézeteket felügyelő kínai nyelvoktatási tanács igazgatója és dr. Mezey Barna, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) rektora között. Megalapították a világ első kínaitanár-képző központját.

A Konfuciusz Intézetek Közép- és Kelet-európai Regionális Oktatási Centrumáról, valamint nyelvtudásról és nyelvtanulásról Mezey Barnával, az ELTE rektorával és Hamar Imrével, a Konfuciusz Intézet igazgatójával beszélgettem.

A magyar-kínai kapcsolatok nagyon sokrétűek, de miért akarnak egyáltalán a magyarok kínaiul tanulni?

Mezey Barna: Rektorként erre egyértelműen azt kell válaszolnom, hogy azért, mert az egyetem számára rendkívül fontos ez a képzés, lévén hogy kilencven esztendeje oktatják a kínai nyelvet és szervezik a kínai nyelv oktatását. Ez egy tradíció és ez kötelez minket. A másik oldalról úgy gondolom, hogy Kína egy fantasztikusan ismeretlen ismerős. Sok mindent hallanak róla az emberek, de nem sokat tudnak róla, és ennek következtében az érdeklődés rendkívül erős, amit az is tanúsít, hogy rendre csöndesen növekszik azoknak a száma, akik kínai képzésre jelentkeznek az egyetemre, illetőleg az, hogy harmincnyolc helyen működik immáron képzésünk középiskolákban illetve egyetemeken; ez egyértelműen azt jelzi, hogy a magyarok érdeklődnek Kína iránt. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a tegnap (november 13-án – K.E.) megkötött szerződés értelmében Magyarországon jött létre az a regionális központ, amely a tanárokat és a tanárok közvetítését, szervezését az egész közép-és kelet-európai régióban feladatául kapta. Ez elképesztő felelősséget és egy elképesztő lehetőséget biztosít az egyetem és a Konfuciusz Intézet számára, ami úgy gondolom, hogy egyedülállóvá teszi az egész régióban az ELTE-t.

A megállapodásban szó van egy nyolcvanezer dolláros támogatásról is. Mire fogják fordítani ezt az összeget?

Hamar Imre: Ez egy olyan megállapodás, amit már gyakorlatilag jóváhagytak, de még nincs aláírva a szerződés. A Hanban most azt támogatja, hogy a különböző egyetemeken a kínainyelv-tanárok képzése elinduljon. Eddig tudtommal nyolc ilyen szerződést hagytak jóvá a Hanbanban, ebből Európában hármat. Azt gondolom, hogy egy elég jó társaságba sikerült belekerülnünk. A lényege az, hogy a tanárképzés beindításának a személyi feltételeit teremti meg. Tehát ebből a pénzből tudunk két professzori fizetéssel két tanárt alkalmazni és ez a megállapodás öt évre szól.

A szótárakról beszéljünk még egy kicsit! Erre is van egy 150 millió forintos támogatás…

Mezey Barna: Ez a középszótár szerintem korszakos lesz, ha megjelenik, tudniillik innentől kezdve a két nyelv közötti kommunikációs közlekedés megoldott és azok számára, aki kínaiul és magyarul tanulók számára is biztos eligazodást nyújt. Korábban a Konfuciusz Intézetünk már megjelentette a kis kéziszótárt, tehát most már van szótárunk, de ez a középszótár egy nagyon nagy előrelépés. Ezért is volt fontos az, hogy a magyar kormány erről a támogatásról döntött, mert ezzel lényegében viszonzott egy gesztust. A kínai oldalról és a Hanban oldaláról egy nagyon fontos döntés volt az, hogy az ELTE legyen ennek a képzési szervezőközpontnak a felelőse, a másik oldalról pedig a magyar kormány világosan kifejezte azt ezzel a döntésével, hogy támogatja ezt az együttműködést és a közeledést. Azt hiszem, hogy a Konfuciusz Intézet egyik legnagyobb feladata előtt áll most, és az elkövetkezendő két esztendőben tető alá hozzák ezt a programot.

Hamar Imre: Fontos, hogy a szótár nem csak papír alapon fog megjelenni, hanem tervezzük azt is, hogy megjelenjen az interneten, lehessen használni már okostelefonokon, tehát minden módon közkinccsé váljon és minél jobban lehessen használni a mindennapi életben.

A kínai tanszék munkájára rátérve: az ott tanuló diákok mely szférákban tudnak elhelyezkedni és annak, aki Magyarországon tanul meg kínaiul milyen esélyei vannak ezzel a nyelvvel?

Hamar Imre: Nagyon sok ember, főleg a fiatalok számára ez egy lehetőség. Álláskeresőként kínai nyelvtudással még jobb munkát tudnak találni akár Magyarországon, akár egy másik országban, akár éppen Kínában. Jelentősen megnőtt a kínai szakon végzett hallgatók száma: jelenleg 150 diákja van a kínai tanszéknek; húsz éve csupán 10-15 volt. A kérdés az, hogy van-e elegendő munka ennyi végzős kínai szakos hallgató számára. Jelenleg inkább az a gond, hogy különösen kevés a jó tolmács, olyanok, akik megállják a helyüket és jól tudnak tolmácsolni kínairól magyarra, magyarról kínaira vagy akár angolra is, ugyanis az ilyen szakemberből nincsen sok. Amikor végeznek, akkor minisztériumokba mennek, cégekhez, van olyan, aki tolmács lesz; nagyon sokan most már Kínába mennek dolgozni, így az is egyre gyakoribb, hogy a diákjaink nem jönnek vissza, hanem elvégzik az egyetemet, vagy el sem végzik gyakran most már sajnos, hanem kijönnek Kínába egy ösztöndíjjal és utána itt ragadnak: találnak egy jó munkalehetőséget és itt dolgoznak. Tehát jelenleg nem félünk attól, hogy munkanélküli kínai szakosokat termelnénk. Aki ma kínai nyelvre adja a fejét, az úgy gondolja, hogy ezzel a lehetőséggel, ezzel a tudással felvértezve a piacon jobb lehetősége lesz.

(Készítette: K.E.)