Lábfejjel megszámolják a fejeket – folyamatban van Kína 7. népszámlálása

Gao Hongyan beöltözött piros egyenruhájába, felvette a maszkját, kitűzte a személyazonosító jelvényét, majd megmérte a testhőmérsékletét, mielőtt nekiindult, hogy ajtóról ajtóra felkeressen mindenkit a lakóparkjában.

A 43 éves Gao Pekingben az északi Anhuili szomszédsági bizottság igazgatóhelyettese. Egyike annak a hétmillió népszámlálónak, akik házról-házra járnak azért, hogy demográfiailag is dokumentálják a világ legnépesebb országát.

Novemberben kezdték meg Kína 7. országos népszámlálását. 1953-ban végeztek először ilyen átfogó számlálást, legutóbb pedig 2010-ben. Ez alapján egyébként Kína népessége 1,37 milliárd főre nőtt.

Gao Hongyan a munka közben

“Először fel kell vennünk a hivatalos, népszámlálóknak biztosított egyenruhát, majd ki kell tűznünk a személyazonosító kártyánkat. Miután ajtót nyitottak nekünk, el kell mondanunk, hogy kik vagyunk és miért is jöttünk pontosan. Majd megkérjük őket arra, hogy adják meg magukról a személyazonosításra alkalmas információkat, mutassák meg a személyi igazolványukat, illetve felírunk egyéb szükséges információkat is, mint például azt, hogy mi a legmagasabb iskolai végzettségük, tudnak-e írni, olvasni és hasonló alapvető információkat. Viszont nem kérdezzük őket az anyagi helyzetükről, mennyi lakásuk van, mennyi megtakarításuk van a bankban, hol dolgoznak. Ezeket az információkat nem gyűjtjük” - mondja Gao Hongyan, aki szerint érdemes korán felkeresni az embereket, mert néhányan már reggel 8-kor elindulnak a munkahelyükre.

„Valószínűleg nem lenne idejük reggel válaszolni a kérdéseinkre, így ekkor csak a következő látogatás időpontját egyeztetjük velük” – mondta.

Novemberben Gao és csapata több mint 200 háztartást látogatott meg a lakóparkjában. A válaszadók 10 százaléka egy részletesebb felmérésben is részt vett, amiben az olyan információkat is megadták, mint például a lakhatási körülményeik és a jövedelmük.

“Az eredmények egyértelmű képet nyújtanak a demográfiai adatokról és hivatkozási alapot jelenthetnek a döntéshozók számára. Végeredményben mindenki profitálni fog belőle. Ez egy fontos, odafigyelést igénylő munka, megtisztelő, hogy én is részt vehetek benne” - mondta Gao.

10 óra körül Gao és kollégája bekopogott Yuan Jinrong 79 éves nyugdíjas ajtaján. A népszámlálók egy tableten írták be Yuan adatait. „A technológia egyre fejlettebb, és meg kell tanulnunk lépést tartani a társadalommal” – mondta Yuan asszony.

A 10 évvel ezelőtti népszámláláson még minden adatot papíron rögzítettek. Azonban ma már úgy tartják, hogy a titkosítással rendelkező elektronikus űrlap biztonságosabb, sőt pontosabb és még időt is lehet spórolni vele.

Minden népszámlálást végző, így Gao is, kapott egy hivatalos felhasználói fiókot, amivel bejelentkezhet a digitális rendszerbe, ahová feltöltheti a kapott információkat. „Aláírtunk egy titoktartási megállapodást, ami alapján semmilyen információhoz nem férhetünk hozzá, csak az engedélyezett tartományunkon belül” – mondta.

Azok, akik szívesebben adják meg az adataikat online, QR-kód leolvasásával kitölthetnek e-űrlapot az interneten. A pekingi városi statisztikai hivatal szerint az így kapott információkat teljesen bizalmasan kezelik.

A népszámlálás a hongkongi, tajvani és makaói állampolgárokat, valamint a szárazföldi Kínában élő nem kínai állampolgárokat is érinti. A mindössze rövid távon Kínában tartózkodókra természetesen nem vonatkozik a népszámlálás.

Gao és kollégái nappal lakásról-lakásra jártak, majd este rendszerezték az adatokat. December közepére aztán véget ért a népszámlálás első fázisa, majd ezúttal már véletlenszerű látogatásokkal folytatódik - ám ekkor már csupán a korábban adatokat ellenőrzik - mondja Pang Jiangqian, a pekingi önkormányzati statisztikai hivatal helyettese.

Az adatok összegyűjtése a tervek szerint decemberben véget ért, ezt követ az adatok rendszerezése, összefoglalása és közzététele - méghozzá a következő két évben.

„A népszámláláson gyűjtött adatokra főleg a jövőbeli politika kidolgozásához van szükség. Ezek az információk segítséget nyújthatnak a különböző szociális és egészségügyi intézmények elhelyezésével, kiépítésével, de még az utak, útvonalak meghatározásával kapcsolatban is. Ezért a népszámlálásból szerzett információk mindannyiunkat érintenek, mindenkinek az életére vonatkoznak” – mondta Zhang Yi, a Nemzeti Statisztikai Hivatal népesség- és foglalkoztatási statisztikai irodájának vezetője.

Az emberek mozgása természetesen hatással van a népesség földrajzi eloszlására, amely meghatározza a városi, a mezőgazdasági és az ökológiai területet. A népesség a legfontosabb elem a fejlesztési prioritások tervezése során, a területi elrendezés javításában és a többi tervezésekben és politikák kidolgozásában.

Kínában a háztartások nyilvántartási rendszere 1951-ben lépett hatályba, két évvel az állam megalapítása után, még a mai napig is érvényes. A kínai állampolgárokat a szülőhelyük és a rokonságuk alapján megadott helyre regisztrálják. Az ez alapján kiállított egyedi személyazonosító igazolványt kínaiul „Hukou-nak” hívják. A Hukou-kat két kategóriára bontják: „mezőgazdaságira” és „nem mezőgazdaságira”.

A „Reform és nyitás politikájának” köszönhetően a városokban jobb munkalehetőségeket kínálnak, így egyre többen úgy döntettek, hogy szülőhelyüket vagy a Hukou-n bejegyzett helyüket elhagyva munkát vállaljanak a városokban. Közülük sokan a falvakból költöztek a nagyvárosokba. Ren Zhuoxian, az Államtanács fejlesztési kutatóközpontjának tisztviselője szerint elsősorban a foglalkoztatás a fő oka annak, hogy növekszik a városi lakosság. Mióta Kína tagja lett a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) 2001-ben, a munkaigényes gyártóipar sok mezőgazdasági Hukou-val rendelkező falusi népességet vonzott városokba.

A falusi fejlesztéseket támogató politikák azonban újabb munkalehetőségeket is teremtenek, annak reményében, hogy így az emberek visszatérnek és tovább fejlesztik a szülőhelyüket. „2010-ben Szecsuan tartományban kb. 8,1 millió falusi lakos vállalt munkát a városokban, 2011-ben ez a szám 5 millióra csökkent, és 2016-ban csak 500 ezer falusi lakos maradt a városokban a munka miatt. Ez azt jelenti, hogy a falusiak óriási számban tértek vissza, mivel a szecsuáni tartományi politika révén különböző munka- vagy vállalkozási lehetőségek jelentek meg vidéken is” – mondta Qiu Aijun, az Állami Fejlesztés- és Reformbizottság város- és vidékfejlesztési központjának vezetőhelyettese.

Zhang Yaojun, a Kínai Renmin Egyetem szociális és lakossági iskolájának vezetőhelyettese szerint a lakosság meghatározza egy hely piacának méretét, hogy mennyi infrastrukturális létesítményt kell építeni és hol kell azokat építeni. „A lakosság vidéki-városi áramlásának megértése azt jelenti, hogy megértjük a világ legértékesebb erőforrásának áramlását és eloszlását” – mondta Zhang.

A 2000. évi 5. népszámlálás és a 2015 évi kisméretű népszámlálás statisztikai adatai azt mutatták, hogy 2000-ben 944 millió állandó városi lakossággal rendelkezett Kína, ez a szám 15 évvel azután már meghaladta az egymilliárdot. A népesség urbanizációs szintjének szempontjából nézve a városi népesség már majdnem három és félszer annyi, mint a falusi népesség. Manapság egyes kínai nagyvárosok népsűrűsége meghaladta a legnagyobb és legismertebb metropoliszokét. A sanghaji népsűrűség sokkal magasabb a tokióinál és a New York-inál, a pekingi népsűrűség pedig szintén magasabb, mint a tokiói.

Az emberek boldogságérzete azonban csak akkor javulhat, ha a közszolgáltatások rendszere megfelel a népességeloszlás és szerkezet jellemzőinek. „Sok nagyvárosban annak érdekében, hogy az unokáik jó óvodába járhassanak, sok idős ember a tanév kezdete előtt széket vagy akár összecsukható ágyat hoz az óvoda kapujához, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az unokáikat beíratják. Ez azt jelenti, hogy a sűrűn lakott városokban a közszolgáltatások nem elegendőek, és még mindig van mit optimalizálni azok elosztásában, beleértve az oktatási forrásokat is. Ezért nagy jelentőséggel bír a népszámlálás” – mondta Zhang Yaojun professzor.