Xinjiangi kutatók jártak utána az ujgur vendégmunkások körülményeinek

Chen Ning (Csen Ning) és Niluobaier Aierti xinjiangi (Hszincsiang), a Guangdong (Kuangtung) tartományi Jinan (Csinan) Egyetem Kommunikációs Intézetének tudományos munkatársai egy évvel ezelőtt az Ausztrál Stratégiai Politikai Kutató Intézet (ASPI) által készített Xinjiang-jelentés hatására 9 hónapig tartó kutatásba fogtak. Öt olyan guangdongi vállalkozást kerestek fel, amelyek xinjiangi munkásokat alkalmaznak, és 70 nemzeti kisebbséghez tartozó dolgozóval készítettek interjút. Idén márciusában fejezték be jelentésüket, amely 18 ezer szót tartalmaz és alapjaiban cáfolja az ASPI hamis vádjait. „Öt vállalatot látogattunk meg, és 70 munkást kérdeztünk meg. A megkérdezettek kirgiz, ujgur és tádzsik nemzetiségűek voltak, a felmérés során anyanyelvükön beszéltünk velük. Megállapítottuk, hogy ezek a munkások önként jelentkeztek felvételre és a saját akaratukból dolgoznak Guangzhouban. A havi jövedelmük viszonylag magas, 3500-4500 jüantól kezdve, a legmagasabb 6450 jüan, sőt van aki 7000 jüant keres. A bérszínvnal egyértelműen magasabb, mint a xinjiangi helyi átlagfizetés.”

A jelentésben részletesen leírják a guangdongi vállalatoknál dolgozó xinjiangiak munkakörülményeit és mindennapi életüket. Tanulmányuk az életvitelüktől a bérlapig leírja és elemzi a xinjiangi munkavállalók munkáját és életét.

Chen Ning és Niluobaier Aierti 2020 áprilisában olvasták az Ausztrál Stratégiai Politikai Kutató Intézet (ASPI) által kiadott Az Ujgurok kereskedelme: átképzés, kényszermunka és felügyelet című Xinjiangot, illetve az ujgurokat érintű jelentést. A nagy nemzetközi nyilvánosságot kapott dokumentumon megdöbbentek, a benne leírtak dühöt váltottak ki belőlük.

Chen Ning Xinjiangban született és ott nőtt fel, az egyetemen ujgur nyelv szakon végzett, a xinjiiangi emberek foglalkoztatása az egyik kutatási területe. Az ASPI-jelentés tartalma nagyon különbözik attól, amit ő tud Xinjiangról és a xinjiangiakról. A jelentés szerzői médiajelentéseket és műholdas felvétleket felhasználva azt állították, hogy a xinjiangi munkavállalókat kötelezték „átképzésre” és „kényszermunkára” 2017 és 2019 között, és hogy ezzel „beszennyezték a globális ellátási láncot”.

A tények tisztázása és az igazság felderítése érdekében a két xinjiangi kutató úgy döntött, hogy mélyinterjúkkal és részvételi megfigyelésekkel körültekintő vizsgálatot végeznek Guangdongban.

A felmérés során Chen Ning azt tapasztalta, hogy a guangdongi vállalatvezetők külön odafigyelnek a xinjiangi munkásokra. Megismerkedtek olyan vállalatvezetővel is, aki több etnikai környezetben is gyűjtött munkatapasztalatokat. Ő munkaadói szempontból osztotta meg véleményét a kutatókkal.

Kiderült, vannak olyan vállalatvezetők, akik még az alkalmazottak szülővárosába is elutaztak, vagy felkeressék a munkások családját, hogy még jobban megismerjék a körülményeiket, amelyekből eljöttek. Vannak, akik külön figyelmet fordítanak az alkalmazottak átfogó képzésére, hogy például megismerjék a futószalag melletti munkafolyamatok mindegyikét, így adott esetben képesek lesznek a termék összeszerelésének bármelik fázisába bekapcsolódni.

Egy ujgur munkás elmondta, hogy amikor megérkeztek Guangdongba, a vállalatvezetők nem ismerték a hagyományos ujgur, muszlim ünnepeket, mint például a kurbant és másokat. Amikor elérkezett az ünnep ideje, jelezték a vállalatvezetőnek, aki utánanézett a számítógépén, majd ettől kezdve minden évben az ünnep idején a gyár élő birkákat szerez be, pilafot, gyümölcsöket ajndékoz és alkalmi bónuszokat ad.

A felmérés során szerzett élményeiről Niluobaier Aierti a következőket mondta, hogy sok megható történettel találkoztam az interjúk során. Például volt egy alig több mint 20 éves kirgiz lány, aki elmondta, hogy Guangdongba érkezése után nagyon szeretett volna dolgozni a gyár irodájában, de az adminsiztratív személyzetre vonatkozó követelmények a mandarin nyelv ismerete és használata terén magasak. Így fejlesztenie kellett az értést, a beszédet, az olvasást és az írást. A sok gyakorlás végül eredményre vezetett és idővel sikerült megszereznie a vágyott pozíciót. Mint mondta, azóta is szonte naponta új dolgokat tanul, ami miatt nagyon szerencsésnek érzi magát. Guangdongban elsajátította a számítógép használatát és a bonyolult excel-táblázatok készítését is.

Egy másik kirgiz asszony elmondta, hogy amikor 2015-ben egy guangdongi vállalat felvételt hirdetett Xinjiangban, akkor iratkoztak fel a férjével. A házaspár havi jövedelme immár meghaladja a 9 ezer jüant. Vettek egy 87 négyzetméteres házat a megyében, fizetik az egyetemi tandíjat a lányuknak. Mindezt elképzelni sem tudták a múltban.

A vidéki munka választásával a xinjiangiak arra is lehetőséget kapnak, hogy megismerkedjenek a fejlettebb tartományok életkörülményeivel, bővül a látókörük és sorsuk alakításához több pénz kereshetnek, nagyobb szabadságot kapnak. Az egyik megkérdezett elmondta Chen Ningnek, hogy szülőföldjén egész nap birkákat terelt, napközben felhajtotta őket a hegyre, éjjel behúzódott valahová és ugyanabban a ruhában aludt. Miután eljött Guandongba dolgozni, kitágult számára a világ, a munka- és életkörülményeket pedig nagyon jónak tartja. Úgy érzi, mintha az elmúlt 30 évben nem is élt volna.

A fiatal vendégmunkások közül néhányan elhatározták, hogy megtanulnak angolul. Volt olyan, aki 40 ezer jüant spórolt egy évben és szüleit meghívta Guangdongba. Valaki azért tesz félre, hogy idővel vállalakozásba kezdjen a szülővárosában. Több középkorú házvásárlást tervez Guangdongban, így majd idős családtagjaikkal együtt élhetnek, a gyermekeiknek pedig jobb iskoláztatást biztosíthatnak.

Néhány xinjiangi migráns munkavállaló élettörténete és sorsának alakulása különösen meghatotta a két fiatal kutatót. A kérdezők és kérdezett viszonya egyes esetekben barásággá alakult.